2050-ig a mostanihoz képest 50 százalékkal kell megnövelni a világ élelmiszer termelési kapacitását, hogy az elegendő legyen a megfelelő ellátáshoz. A jövő mezőgazdaságában a robotgépek programvezérlésük szerint önállóan végzik feladatukat, a távoli irányítóközpont felügyelete mellett. Ha megoldhatónak bizonyul, elképzelhetővé válik az állattartásnak egy olyan jövője, amelyben a különféle szenzorokkal felszerelt robotok vigyázzák és terelik az állatokat, ellenőrzik a növények és gyümölcsök állapotát, miközben a kezelőjük, a gazdálkodó az irodájában ülve irányítja őket. Hamarosan beköszönt az automata robotok kora. Azzal, hogy becsatlakoztatjuk őket egy felhőbe, kombinálhatjuk algoritmusaikat a robotikával, amivel elérhetjük a fizikai önállóságuk egy magasabb szintjét. Folytatjuk előző cikkünket, amelyben néhány példát mutatunk be az állattenyésztés lebilincselően izgalmas modern technológiáira.
A világ népességének növekedésével a húsfogyasztás 2050-re 73%-kal nőhet. Ezért a sertéstenyésztők arra törekednek, hogy maximalizálják az állategységre jutó termelést és növeljék az állatsűrűséget. Ezt az intelligens gazdálkodási technikák alkalmazásának segítségével tudják a leghatékonyabban elérni. A sertésiparban használható intelligens tenyésztési technológiák széles skálája áll a gazdák rendelkezésére, mint például a gyorsulásmérők, a nyomószőnyegek és az erőlapok, a mikrofonok, a kamerák és a rádiófrekvenciás azonosítás.
A gyorsulásmérők olyan elektronikus érzékelők, amelyek folyamatosan rögzítik az állatok mozgását, és a mozgási paraméterek mérésével jellemzik az állatok aktivitási változásait. Viszonylag olcsók, és a test különböző területeire, például a lábakra, a nyakra és a fülekre rögzíthetők. A gyorsulásmérők használhatók a korai sántaság kimutatására, azáltal, hogy azonosítják az állat testtartásában és a lépkedési viselkedésében bekövetkezett változásokat.
A nyomószőnyegek elemzik a sertés járásmódját, hogy például alacsonyabb az állat járási sebessége, vagy rövidebb a lépéshossza, ami utalhat sántaságra is.
Az erőtányérok a lábak közötti súlyeloszlást mérik, beazonosítják a lábak közötti teherbírást, ami a sántaság mértékének értékelésére használható, mivel a sánta állatok nem szívesen terhelnek súlyt az érintett problémás végtagokra.
Mikrofonokat használnak a stresszes hangok (például visítások) észlelésére, illetve a sertéssorvadásos betegségek azonosítására az audio megfigyelőrendszerekben található hangadatok segítségével. A mikrofonokat használják a tüdőfertőzés okozta köhögési hangok jellemzőinek leírására, és mérik a normál légzési mintától való eltéréseket.
A mesterséges intelligencia (AI) segítségével készített fotókkal távolról meg tudják határozni a sertések súlyát, vagyis a gazdáknak nem kell elkapniuk egy állatot és fizikailag mérlegre helyezniük a súlyozáshoz. Ennek eredményeként a sertések kevésbé érzik magukat stresszesnek.
Az etetőrobot naponta többször oszt ki szalmát, kukoricaszilázst az állatoknak. A robot egy sínrendszerre van felszerelve (lásd https://www.plc-program.hu/blog/robotok-az-allattenyesztesben-1-resz Tudományos takarmánykezelés) , automatikusan felveszi a kiosztandó eledelt egy központi töltőállomásról, amely napi vagy heti tárolóként is funkcionál.
Végül pedig egyedi kamerákat rögzítenek háromlábú állványra az ólakban, amelyek automatikusan számolják az állatokat (a fejüket). A készülékek olyan szenzorokkal vannak felszerelve, amelyek érzékelik a sertések mozgását, tehát nem számlálják meg az adott állatot kétszer. Az intelligens kamerák a sertés viselkedését is nyomon követik, és jeleket küldenek rendellenességek vagy sérülések észlelésekor. A kamerák segítségével dönthetik el a gazdák, hogy az ólt fűteni vagy hűteni kell éppen.
A modern baromfiiparban a robotok mindennaposak. Többek között a robotok etetik a madarakat, eltávolítják a trágyát, szállítják, összegyűjtik, számolják, osztályozzák és csomagolják a tojásokat, valamint kezelik az ólak szellőzését.
A robotokat az ólak környezetének szabályozására is alkalmazzák. A teljesen automatizált rendszereket egy számítógép vezérli, amely különféle érzékelőkkel figyeli a hőmérsékletet, a páratartalmat, az ammóniagázszintet, mert ezek létfontosságúak a betegségek kitörésének megelőzésében. A szellőzést a számítógép kezeli aszerint, hogy a környezeti paraméterek a kívánt komfortszinten belül maradjanak. Takarítórobotok mossák és takarítják a területet, falakat, megfordítják az almot.
Amikor a csirkéket padlón tartják a jobb egészségük érdekében és nem ketrecekben, egy robot mozog a pajták mentén, és finoman sürgeti a madarakat, hogy változtassanak a helyzetükön, így a madarak nem állnak egy helyben sokáig. Ezáltal jobb lesz a fizikai állapotuk, és a mozgás által csökken a véletlenszerű tojásrakás kockázata. Ha a tyúkok mégis a földre tojtak, jön egy speciális robot és összegyűjti az összes tojást.
A mennyezeten elhelyezett, az állatok feje fölött sínpályán mozgó rendszer, a ChickenBoy rendszer figyeli a rendellenességeket az ólakban. Beavatkozik amikor például a több tízezer baromfi közül egy elpusztul, ezt a robot a testhőmérséklet csökkenéséből érzékeli, és mindjárt indul is, hogy a tetemet a többi közül kiemelje és a hullatárolóban elhelyezze. Így nem kell attól tartani, hogy az állatgondozótól a csirkék megriadnak és ezerszám egymást tapossák agyon. De érzékelheti a beteg madarakat, a kóros viselkedést, vagy a túlzottan nedves almot is. A penésznövekedés elsősorban a sarkokban gyakran növeli a betegség kockázatát. A csirkék letargiássá, gyengévé válnak és elveszítik étvágyukat. A gazdák a PC képernyőjén követik nyomon a folyamatokat.
A Poultry Patrol Robot, vagyis a baromfiőrző robot egy autonóm robot, ami folyamatosan járja az ólakat és észleli az állatok betegségeit, például a tollak elszíneződését, a hiányzó tollakat, a mell égési sérüléseit, méri a végtagdeformitást vagy akár a légzési problémákat is hangfelvétel segítségével, sőt még a tojásokat is összegyűjti automatikusan.
Az állatok is szenvedhetnek táplálkozási hiányosságoktól. A növekedéshez és a fejlődéshez a csirkéknek vitaminokra van szükségük. A rossz minőségű, piszkos ételek, a megfelelő mennyiségű ivás hiánya és a szabálytalan táplálás válhat egyes betegségek vagy esetleg a halál okává. A mesterséges intelligencia segítségével működő gépek segíthetnek azonosítani a csirke lelassult növekedését. A gépek kiképezhetők az egészséges és a fertőzött csirkék megkülönböztetésére. Az AI-kompatibilis robotok elvégezhetik azt a feladatot is, hogy a kikelt csibét áthelyezik az inkubátorból az ólakba. Ott a madarak növekedése nyomon követhető automata mérőplatformok segítségével. A súlymérő platformról származó információk javítják a madarak takarmányozási vagy környezeti követelményeinek megfelelő pontos kezelésüket.
Az automatizált tojásgyűjtő rendszer érzékelőket tartalmaz a tojásgyűjtő szalag alatt, ezáltal nyomon követheti a tojás súlyát bizonyos meghatározott helyeken. Ezek a helyek gyakran kritikus pontokon vannak, például a fészekdobozok előtt. Az információt a robot számítógépes vezérlőrendszere továbbítja, amelyet úgy programoztak, hogy a helyszínen súly alapján megbecsüli a tojások számát. A tojások számának növekedésével együtt növekszik annak a kockázata, hogy a halomba adagolt többlet tojás megrepedhet vagy eltörhet, tehát így csökken a termékek minősége vagy mennyisége. A robotot úgy programozták, hogy a tojásgyűjtő szalag finom előremozgatásával reagáljon a megnövekedett tojástömegre, ezzel csökkentve annak a kockázatát, hogy további tojások már ne guruljanak be a meglévő kupacba, és ne okozzanak ezzel problémát.
A közelmúltban a Poultry CRC (Poultry Cooperative Research Centre=Baromfi Szövetkezet Kutatóközpontja, amit 2003-ban hoztak létre az ausztrál kormány támogatásával, és aminek célja az alternatív, egészséges csirkehústermékek kifejlesztése, az antibiotikumoktól és vegyszerektől csökkentett húsáru előállítása) egy olyan „számítógépes látással” rendelkező robotrendszert fejlesztett ki, amely képes átvizsgálni a tojásgyűjtő szalagokat az esetleges eltömődések keresésére. Így nagymértékben csökkenthető annak a kockázata, hogy a tojások eltömítik a szállítószalagot (a tojások eltörnek, ezáltal szennyeződést okoznak a szalagon, amit el kell takarítani kézileg sok munkaidő elvesztegetésével). A robot szoftvere 95%-os pontossággal képes különbséget tenni a tojás és a nem tojás között. Ennek a projektnek a keretében kipróbálták, hogy a „számítógépes látás” használható-e a ketrecben tartott baromfi megszámlálására is. Ez egy fontos lépés a baromfik egészségének és jólétének ellenőrzésére szolgáló robotizált rendszer kifejlesztésében. Ugyanis több millió madarat tartanak különböző tenyésztési rendszerekben, ezért nagyon fontos egy megbízható, automatikus módszer a nagyszámú madár felügyeletnek a javítására. A távérzékelési technológia által mért adatok streamelhetők számítógépes vezérlőrendszerekbe, amelyek értékelik az információkat, és utasítják a pontos tápanyagszükségletek biztosítását, vagy a környezeti feltételek megváltoztatását a madarak optimális teljesítménye érdekében.
A robotika hozzájárult a baromfiipari termelés hatékonyságának javulásához, különösen az egy madárra jutó munkaerőköltségek csökkentése szempontjából. A legtöbb baromfiipari vállalkozás intenzív jellege miatt az iparág ideálisan alkalmas arra, hogy továbbra is profitáljon a robotika használatából, beépítéséből.
A bosszantó madarak veszélyt jelenthetnek a nyílt, szabad területeken történő termesztésre. Több mint 60 madárfajról ismert, hogy kártékonyak a kertészeti kultúrákban. A múltban a gazdák a hagyományos madárijesztőkre támaszkodtak, hogy elűzzék az éhes betolakodókat. De manapság a farmok tulajdonosai a csúcstechnológiás, mozgásérzékelős eszközökhöz fordulnak, hogy megakadályozzák a madarakat a termés megdézsmálásától.
Miután felfedezték, hogy a madarak érzékenyek a zöld színre, a Rhode Island-i Egyetem (USA) egyik kutatója, Rebecca Brown professzor, segített megtervezni egy lézeres madárijesztőt, amely zöld lézerfényt vetít ki. A fényt az emberek nem látják a napfényben, de 600 méter a hatótávolsága, ezért időben elriasztja a madarakat, mielőtt elpusztítanák a termést. A lézeres madárijesztőkkel végzett tesztek azt mutatták, hogy az eszközök minimálisra csökkenthetik a terméskárosodást azáltal, hogy akár 70-90%-kal csökkentik a mezőgazdasági területek körüli madárpopulációt.
A lézeres madárriasztó automatikusan vetíti a lézersugarat a madarak felé, amit a madarak fizikai veszélyként érzékelnek, és kikerülik, eltávolodnak, hogy biztonságot keressenek. Ezeket az eszközöket nem kell karbantartani, az idősávok is beállíthatók azokra a tartományokra, amikor a legtöbb madár várható az adott területre, így az áramot sem használják feleslegesen. A rendszer megfelelő elhelyezése miatt a dolgozók mindig biztonságban vannak a gyümölcsösben. Kimutatások alapján a vételára pedig egy szezon után megtérül.
A Washingtoni Állami Egyetem (USA) kutatócsoportja olyan rendszert fejlesztett ki, amellyel kamerák segítségével felfedezhetők a kártevő madarak a gyümölcsösökben (a vadkameráktól ered az ötlet), és így madárijesztő drónokat tudnak indítani az elűzésükre, majd visszatérve figyelik a következő inváziós állományt. A kamerarendszer és az algoritmus nemcsak felismeri, de számszerűsíti is a madarakat, amelyek a megfigyelt zónába be- és kirepülnek. Ez a különleges technológia még nincs kereskedelmi forgalomban, mert meg kell felelnie a hatályos drónszabályozásnak, és akkor is el kell riasztaniuk a madarakat, ha gyakran repülnek, vagyis nem szokhatják meg jelenlétüket a madarak. Ennek érdekében például a drónoknak ragadozóknak kellene látszani, vagy fényvisszaverő propellerekkel kellene felszerelni azokat. Az már bizonyított, hogy a kézzel irányított és véletlenszerű repüléseket végző drónok sikeresen elűzik vagy távol tartják a madarakat az ültetvényektől, ezzel negyedére csökkentve a madarak számát.
A madarak a lézerfényt ragadozókhoz hasonló jelenlétként érzékelik, ami arra ösztönzi őket, hogy elrepüljenek a lézerezett területről.
A madarak szeme a lézer teljesítményétől függően károsodhat.
A gazdaságban a tojásokat naponta legalább négyszer kell begyűjteni. A cél kettős: a törés megelőzése és a szennyeződés lehetőségeinek csökkentése. Szélsőséges hőmérséklet (intenzív hőség vagy hideg) idején tanácsos a begyűjtés gyakoriságát napi ötszörire emelni.
2021-ben több mint 5,1 milliárd csirke élt Kínában, ami több, mint a világ bármely más országában.
A nagytermő, jól táplált háztáji tyúkok évente akár 250 tojást is tojhatnak. Ennek az az oka, hogy egy tojás létrehozása 24-26 órát vesz igénybe, és a tyúkok minden évben természetes szünetet tartanak a vedléskor, ősszel.
A Rhode Island Red csirke a legjobb tojást tojó csirkefajta, évente 250 tojással.
A tojások olyan tyúkoktól származnak, amelyeket kifejezetten a tojások termelésére tartanak, a hústermelés céljából tartott csirkéket pedig brojler csirkéknek nevezzük. A brojler csirkék általában fehér tollazatúak. Célirányos tenyésztésük arra szolgál, hogy minél rövidebb idő alatt, minél kevesebb takarmányozással érjék el azt a méretet, amikor már levághatók, emellett jó minőségű és egészséges hústermék készülhessen belőlük.
Általában a brojlercsirkéket 8-12 hetes koruk után vágják le. Ebben a korban a csirkék friss, puha és lédús húst adnak.
Fajtától függően egy csirke átlagos táplálékfelvétele napi 90 és 130 gramm között van.
A csirkék általában nappal tojnak.
A csirkék a legjobban 7-27°C hőmérséklet között tojnak leginkább. Ez azt jelenti, hogy télen hőlámpát kell használni az ólakban, és várhatóan tojáshiány lesz a nagyon forró nyár folyamán.
2022-ben az Easter Egger volt a legkeresettebb csirkefajta. Évről évre ezek voltak minden idők legkelendőbb fajtái. Barátságos faj nagy, kék és zöld árnyalatú tojásokkal.
Az Amerikai Egyesült Államok a világ legnagyobb baromfihús-termelője, a világtermelés 17 százalékával, majd Kína és Brazília következik.
Nem meglepő módon Kína a világ vezető sertéshústermelője, évente mintegy 50 millió tonna sertéshúst állít elő.
Spanyolország Európa legnagyobb sertéshústermelője.
Az egy főre jutó éves húsfogyasztás a legmagasabb sorrendben: Ausztriában, Spanyolországban, Dániában, Luxemburgban és Portugáliában.
Délnyugat-Franciaországban, Aquitaine, Midi-Pyrénées és Poitou-Charentes régiókban született és nevelt sertésekből származó friss sertéshús a legízletesebb.
Sertéshústermelés céljából forgalomba hozott állatokat általában 5,5-6 hónapos korukban vágják le, 91-135 kg-os tömeggel.
Általánosságban elmondható, hogy az USA-ban 1 sertésből fél év tenyésztés után 100-500 dollár nettó nyereség érhető el. 1 font (0,45 kg) sertéshúst általában 3-5 dollárért árulnak.
A mangalica néven ismert óvilági sertést, ami Magyarországon őshonos. Nevének jelentése „disznó sok disznózsírral”. A mangalica disznónak nemcsak sok disznózsírja van, hanem nagyon göndör szőre is, ami miatt a birkákra hasonlít.
Több, mint 20 év tapasztalat PLC programozásban, ipari automatizálásban, robotikában, HMI programozásban, okosotthon automatizálásban, mezőgazdaság automatizálásban, járműipari programozásban.
Vegye fel velünk a kapcsolatot
